A pulyka eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika. Vadon élő őse Észak-Amerika középső területein honos. A vadpulyka jóval kisebb testű, mint háziasított rokona, színe leginkább a fekete és sötétbronz pulykához hasonlítható. Általában csoportosan él és az éjjeleket a fákon tölti. Háziasítását a Mexikó területén élő indián népek végezték i.e. 1000 körül, valószínűleg a vadpulyka mexikói alapfajából. Amerika felfedezésekor a pulykát az őslakók a kutyán kívül egyedüli háziállatként tartották. A domesztikáció során a pulyka testformája kissé megváltozott, törzse zártabb, vízszintesebb tartású lett és a lábai hosszabbá váltak.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint a pulyka a 16. század elején jelent meg Európában.

                Tény az, hogy a középkorban meghonosodott a pulyka Magyarországon. A parlagi magyar pulyka fekete és fehér színváltozatban létezett, és elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el. Később a fehér változat kiszorította a feketét. A szintén parlagi változatnak tekinthető rézpulyka Boszniában és Dél-Magyarországon volt elterjedt. Különböző parlagi pulyka-színváltozatok elsősorban Erdélyben és a Vajdaságban még ma is előfordulnak.

Az eltelt évszázadok alatt a Kárpát-medencében kialakult kistestű pulykát fokozatosan az Amerikában kitenyésztett bronzpulyka váltotta fel. Ez a folyamat lényegében a 19-20. század fordulóján kezdődött. A bronzpulyka szerepe a második világháború utáni másfél évtizedben volt a legjelentősebb. Az első időszakban fajtatiszta szaporítása mellett a kistestű parlagi állományok javítására használták.

Később mind a magyar pulykát, mind a különböző keresztezésekből származó állományokat kiszorította a bronzpulyka.

              

A magyar pulyka

 

Eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a magyar pulyka, melyet fekete és fehér színben tenyésztettek. Idővel a fekete színű egyedek száma nagyon lecsökkent és a 19-20. század fordulójára a fehér színváltozat került túlsúlyba. A fehér magyar pulykát később a mexikói fehér pulykával nemesítették a testsúly növekedése érdekében. Sajnos, a magyar pulyka eredeti változatai ma már alig lelhetők fel. A fehér magyar pulyka tolla igen értékes árucikknek számított, különösen a hónalj alatti, un. „ marabu-tollak”. Tojáshozama évente 30-40 darab volt. A fekete magyar pulyka tollazata egyöntetű fekete, csőre és lába palaszürke. Húsa szép fehér hús, mely a maga idejében nagyon keresett volt. Testsúlya kisebb, mint a fehér pulykáé.

Évi 25-50, fehér alapszínű, barnásan pettyezett tojást termelt.

A parlagi pulyka kiválóan kotló és nevelő állat. Élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmas. Húsminősége a külterjes tartásnak köszönhetően a legigényesebb külföldi piacokon is csemegeszámba ment, belőle minden mennyiségben könnyen értékesíthettünk.

A magyar pulyka  színváltozatai

 

A fehér magyar pulyka: A leírás szerint a kifejlett magyar fehér pulyka testsúlya 6,00-8,00 kg (kakasok) illetve 5,00-6,00 kg (tojók). Csőre hússzínű, szeme sötét mogyorószínű. A fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány (szarv alakú húsképződmény) élénkvörös, a kakasok izgalmi állapotában vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínben játszó. Lábuk hússzínű, a körmök színe fehér, tollazatuk hófehér. A kakas mellén lévő szőrpamacs fekete.

A fekete magyar pulyka: A fekete magyar pulykák testsúlya a kakasok esetében 6,00-7,00 kg, a tojók esetében 4,00-5,00 kg-ra tehető. Csőrük sötét palaszínű, szemük sötét mogyorószínű, a fej, az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány (szarv alakú húsképződmény) élénkvörös, a kakasok izgalmi állapotban vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínűben játszó. Lábuk és körmük sötét palaszínű, tollazatuk egyöntetűen fekete.

A rézpulyka: Főként Boszniában tenyésztették nagyobb számban, ezért „bosnyák pulykának” is nevezték. Szórványosan Magyarország területén is előfordult. Edzettségére és igénytelenségére jellemző, hogy értékesítésre valaha lábon hajtották magyarországi piacokra. Az alföldi tanyavilágban egy-egy példánya ma is megtalálható. A rézpulykát a betegségekkel szemben ellenálló, igénytelen, bőven tojó, szorgalmasan kotló és nevelő, nagyon jó élelemkereső pulykafajtaként tartották számon. Védett fajta, génbankban őrizzük.

A rézpulykák kifejlett testsúlya 5,00-7,00 kg (kakasok) és 4,00-5,00 kg (tojók), csőrük tőben sötét, a csőr vége felé világos szaruszínű, szemük sötét mogyorószínű, a fej, és az arc, a nyaklebeny, a dudorok és az ormány (szarv alakú húsképződmény) élénkvörös, a kakasok izgalmi állapotban vérvörös, kékesfehér, majd sötét ibolyaszínben játszó. Lábuk rózsaszín vagy hússzínű, a körmök világos szaruszínűek vagy fehérek. A kakas tollazatának színe a test elülső részén sötét rézvörös, fehéres szárnyfedő- és farktollakkal. Alapszínét fakó és fehér harántsávok tarkítják. A tojó színe a kakaséhoz hasonló, annál valamivel világosabb.

Mára a bronzpulyka és  rézpulyka  nagyobb egyedszámban a hazai génbankokban található. Büszkék vagyunk, hogy állatparkunkban is találkozhat az összes színváltozattal.

Oldal: Pulykák
Őshonos Magyar Állatfajokat bemutató oldalak - © 2008 - 2024 - magyarallat.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat