Jámbor békeszerető, nem nagyigényű haszonállatunk. Szinte főnyeremény, önműködő fűnyíróként is jól bevált. A hazai juhfajták őse a vad arkal juh, melyet ükapáink a gyapjáért, húsáért, és a tejéért tartották. Manapság is alapvetően haszonállatként tartják számon, bár egyre terjed a hobbiállatként való tartása.
Tartásához csak szalmára, szénára, legelőre és egy száraz istállóra van szükség. Azonban amikor csak tehetjük, engedjük ki a legelőre, ugyanis a gyeplegelő a juhtartás alapja.
Ügyeljünk arra, hogy a legelőről mindig távolítsuk el a túlzott mennyiségű pillangóst, mert felfúvódhatnak tőle. Az ideális legelő gazdag állományú és száraz talajú. Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti.
Etetésüknél is meg kell tartanunk az arany középutat, mert a kevés takarmány leromláshoz, a sok abrak viszont bezabáláshoz és tejsavmérgezéshez vezet.
A juhokat évente egyszer, általában tavasz második felében meg kell nyírni, ez szükséges egészségük megőrzéséhez. Továbbá a gondozás alapvető feladatai közé tartozik a körömápolás is, ugyanis a túlnőtt körmök lábvég-megbetegedésekhez vezethetnek.
Nagyon kell figyelnünk a tisztaságra, mert számos betegség gyengítheti le az állományt. Például a sáros út és nedves alom is a lábvégek megbetegedéséhez vezet. Sajnos a külső és belső paraziták egyaránt kedvelik a juhokat, ezek ellen rendszeresen védekeznünk kell!
Őshonos fajtáink: Hortobágyi racka: színváltozata: fekete és fehér.
Gyimesi racka: fehér, a fejen és lábon foltszerű fekete színeződéssel.
Cikta: fehér fejű, csavartszarvú, hosszúszőrű.
Merinó: fehér fejű, nemezes szőrű.
Cigálya: színváltozata: fekete vagy sötétbarna fejű, vörös fejű, daruszörű.